Tharr kegyéből, Morgena árnyékában, Sogron tüzének hódolva (írta: Parti)
Prológus
A gránit és márványtömbökből kirakott utca ívesen kanyarodott mielőtt elérte volna a Vadaspark szélét. Egy nemesi hintó suhant rajta végig szinte némán. A Zephyl ház mágiahasználóinak volt köszönhető a négy gyönyörű fekete mén húzta kocsi hangtalansága. A kocsi két utasa feszült hangon társalgott, azonban a hanglejtésből nem lehetett eltéveszteni ki áll a társadalmi ranglétrán feljebb.
- Mit szólsz a tegnapi eseményekhez Ylun? – kérdezte az idősebb férfi, majd összehúzta magán a fehér fókaprém kabátját. Elég hideg volt így a tél elején.
- Uram, mióta van alteregód? – kérdezte félénken és kissé izgatottan a fiatalabb férfi. Még nem volt teljesen hozzászokva a közvetlen társalgáshoz.
A bölcs flottaparancsnok fél éve adta a sherchiát testőrének, miután majdnem a szigorú etikett okozta halálát.
- Azt hittem káprázik a szemem. Ha nem tudtam volna, hogy nem én vagyok, azt mondtam volna, hogy én vagyok. Ugyanez az elegancia, ugyanez a stílus! –válaszolta dühösen Cethir cwa Zephyl.
- Kinek állhat az érdekében, hogy a te helyedbe lépjen, Uram? – folytatta a kérdezősködést Ylun en-Yssil. Régóta állt már ura szolgálatában, tudta jól hogyan hízeleghet neki.
- Kinek nem. Nehéz ezt megítélni, Concitator Imperalisként rengeteg döntést hoztam az elmúlt időben. Valakinek kedveztem, valakinek nem, de mindig a Birodalmat szolgáltam. – nyomatékosította az utolsó szavakat a famor.
- Emellett, széleskörű ismeretségemnek hála, sok helyre tudok nyomást gyakorolni, sok helyen van komoly befolyásom, nem beszélve a közelgő eseményről.
- Talán az lenne a legjobb Uram, ha védelmed érdekében egy különleges köszönési formulát sajátítanál el. – javasolta a pietor.
- Ha ezt tanácsolod, akkor ez lesz a legjobb, apropó megérkeztünk már?
- Máris, Uram. – felelte Ylun.
A hintó könnyedén gurult be a bejárat elé. A képzett testőrök fala kényelmes biztonságot nyújtott a Birodalom harmadik emberének.
A bejárati kapu boltíve magasztos volt és a császár főségét tükrözte. A leghíresebb toroni szobrászok készítették a domborművet, ami a császárt és az általa megzabolázott démont ábrázolta.
- De régen volt. - elmélkedett a Birodalom flottaparancsnoka, mintegy magában suttogva a szavakat.
Beléptek a kapun, majd sietősen haladtak céljuk felé.
Miközben elhaladtak az oroszlánok kifutója mellett, arra gondolt, vajon megérte-e ilyen hosszú ideig várni.
Fertályórányi séta után egy kis lejáróhoz értek, ezután a testőrök mutatták az utat. A földmélyi alagútban csak a fáklyák fényei világítottak. Több mérföldnyi kaptatás után a zegzugos barlangban eljutottak a hosszú évek óta folytatott kísérlet eredményéhez. Rövid bemutató után mindkettejüket meggyőzte a teremtmény.
- Hát most majd mindenki meg fog lepődni. Ennyi év után ismét hinni fognak bennünk. – nyugtázta az öreg kyr.
- Tharrnak legyen hála. – mondta a fiatalabb férfi.
- Ahogy gondolod gyermekem. – morogta Cethir cwa Zephyl.
Parti