Hello mindenki!
Bár jómagam a nyertesek közt voltam mégsem akarom azt hazudni, hogy príma volt.

A helyszínnel maximálisan meg voltam elégedve, annak 6 csoportnak bőven elég volt a hely, külön boxok voltak, így minden kis csapatnak meg volt a kis maga privát tere. Az, hogy a vendéglátóegység által nyújtott szolgáltatást kötelezően ki kellett használni, ez szerintem sehol nem probléma, sőt érthető is.

Bár jómagam semmit nem vártam ettől a versenytől,mégis sokat csalódtam pozitívan negatívan egyaránt.

Kezdetben vadul jegyzegelgettem a mese alatt, hogy minden infó meglegyen, de néhány óra elteltével teljesen fölöslegesnek éreztem. Az infó jött meg volt, tovább. Újabb infó, tovább. Semmilyen megerőltetést nem kellett tennünk és már a harc felől is kétségeink voltak, amikor egy váratlan pillanatban elaltatják a karaktereket s dicső családunk egy gladiátor harcba tették bele. EZ eddigi unatkozó harcos játékosainknak teljesen lázba jöttek, már fejben kigondolták a stratégiákat, míg a boszorkány karakteremmel vadul keresztem bármit,amivel lehet firkálni :) Harcosaink bánatára a csata pik-pak lezajlott, úgy, hogy léptünk is tovább. Az egész asztaltársaságnak forrt a vére és természetesen bosszú szomjasak lettünk, ám hamar kiderült, hogy a meccs meg lett bundázva ugyanazon család által, akik ily galád módon bántak velünk. Mi minimum a torok metszésre gondoltunk, de szerencsénkre finom érzékeltették velünk, hogy nem kéne...

Végre eljött az ebédszünet, ahol jól kitombolhattam, s ezt mind tetézte az az étterem is, akitől a kaját rendeltük, bár ehhez ennek semmiköze volt a nem a versenyhez :) Szóval kaja alatt felróttuk sérelmeinket több ismerősnek is, akik ugyanezen vagy hasonló érzésekkel küzdöttek. Hamar fény derült arra a rövid intervallumra,ami meg volt adva a mesélőknek, hogy felkészülhessenek + a karakterek + a háttérinfó. Hát megmondom őszintén, hogy jó magam habár nem túl sok tapasztalattal, verseny modult pláne nem írtam, de ha magamból indulok,hogy egy egész napos mese részletes kidolgozása, úgy hogy minden klappoljon 2 hét, úgy hogy mindennap foglalkozok vele meló mellett és ez idő alatt még tudok csiszolni is. Én nem tudom, hogy miért húzódott ki ennyire, de hogy voltak benne bakik az biztos.

Szegény harcosaink szinte végig unatkoztak, és sokat töprengtem azon, hogy vajon hogyan pontozzák majd a szerepjátékot. Erre a mai napig nem tudom választ :)

A vége is csalódás volt, mert egyszer csak szóltak, hogy ennyi. Pedig a végére már kellően fel lettünk spanolva,talán még harc is lehetett volna, de ekkor vége volt a modulnak. :(

A hangulat az csodálatos volt, ment a tracsparty ezerrel, néha még úgy kellett rászólni a fiúkra:) Biztos vagyok benne, hogy ha nem verseny lett volna, még most is ott ülnénk és menne az eszme csere :)

Ami fontos volt jelenet, pl. a boszorkány karim számára, az teljesen jó volt lemesélve. Gondolkodtam, hogy csak a párbeszédek ilyen jók, a többi meg nem? Why?!

A verseny végén természetesen voltam oly pofitlan, hogy belenéztem a modulba és fogalmam sem volt, hogy mi miután van. Az gondoltam, hogy csak én vok ilyen IQ-Nuku, de ledöbbenve hallgattam, hogy mások se voltak másképp vele.

Még jó, hogy nem fogadtam senkivel, mert vérmes kis pufi pocokként dünnyögtem magamban, hogy nem érünk el semmit sem, így egyetlen dolog járt a fejemben,ha már mi nem legalább a haverok nyerjenek. A csapatok felsorolásánál nem hallottam a "házunk" nevét, így jött is a döbbenet. Férfitársaim nagy udvariasan átadták a lehetőséget,hogy én vegyem át a jutalmunkat, de fagyott Windosként álltam és pislogtam és csak annyit tudtam mondani, hogy "He?!" A kezdőlökés segítségével végre átvettem a jutalmat. Lassan de biztosan újra boot-olt a lemez és legközelebbi társamat körbe is ugráltam, mint egy belőtt nyuszika. (Remélem nem látta senki :)

A mese elején felavatott krónikásunknak átnyújtottuk a családunk zászlaját, hogy további dicső regéket írjon rólunk s hogy soha, de soha el nem felejtsen minket :)